Hagyományrendelésre vonatkozó szabályok - Tájékoztatás

Az ügyintézéshez személyes megjelenés szükséges 

A hagyományrendelés különös jogutódlás. Jogosultja a hagyományos, aki a hagyatékban meglévő valamely vagyontárgy tulajdonosa lesz, anélkül, hogy a hagyatéki terhek viselésében osztoznia kellene.

Kulcsszavak: hagyaték, örökség, halál, végrendelkezés, hagyomány, hagyományrendelés, öröklés, végintézkedés, örökhagyó, végrendelet, hagyományos, dologi hagyomány

Hagyományrendelésre az örökhagyó jogosult. 

Hagyományrendelésre csak végrendeletben kerülhet sor. Az érvényes hagyományrendelésnek tehát az a feltétele, hogy az örökhagyónak megállapítható legyen az a szándéka, hogy halála esetére a megjelölt személyé legyen a megjelölt vagyontárgy tulajdonjoga vagy, hogy az örököse meghatározott vagyoni szolgáltatást nyújtson a megjelölt személynek.

Végrendelkezni elektronikus úton, illetve elektronikus aláírással ellátott dokumentumban nem lehetséges.

 

A hagyomány fajtái

 

Dologi hagyomány: hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek.
Lényege, hogy az örökhagyó egy vagy több már meglévő konkrétan meghatározott vagyontárgyat (ingó vagy ingatlan), ami hagyaték részét képezi a nevezett örökösöktől eltérő személy részére kívánja juttatni.
Például: 
„meghagyom, hogy [hagyományozott megnevezése] [a hagyatékban szereplő dolog vagy jog megnevezése] örökölje. Kifejezetten úgy rendelkezem, hogy amennyiben [örökös megnevezése] a jelen rendelkezésben foglalt hagyományrendelésnek nem tesz eleget, a rá hagyott örökségtől essen el.”
„meghagyom, hogy [örökös neve] [hagyományozott megnevezése] számára [a hagyatékban szereplő dolog vagy jog megnevezése] örökrészéből adja ki.”

 

Kötelmi hagyomány: hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen.  Leggyakrabban előforduló esete, amikor az örökösnek meghatározott pénzösszeget kell átadnia a hagyományos részére.
A kötelmi hagyomány jogosultja az örököstől követelheti a szolgáltatást.
Például: „meghagyom, hogy [örökös megnevezése] [hagyományozott megnevezése] számára [a kötelezettség megnevezése] fizessen meg/teljesítsen.”

 

Előhagyomány: az a hagyomány, amit az örökhagyó az örökösök javára rendel. Leggyakrabban akkor fordul elő, ha örökhagyónak több örököse is van, és a végrendeletében arról rendelkezik, hogy a hagyatékban meglévő meghatározott vagyontárgyak melyik örökösé legyenek.

 

Alhagyomány: hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos. Kétség esetén a hagyomány az örököst terheli.
Az örökhagyó a hagyományost is terhelheti hagyománnyal, ilyenkor alhagyományról beszélünk. Alhagyománynak minősül például, ha az örökhagyó a végrendeletben meghatározott vagyontárgyat juttat a hagyományosnak, egyúttal kötelezve őt, hogy meghatározott pénzösszeget juttasson más személynek (alhagyományosnak). Ilyenkor az alhagyományos nem az örököstől, hanem a hagyományostól követelheti a teljesítést. Az alhagyomány csak kötelmi hagyomány lehet. Ha kétséges, hogy az örökösnek vagy a hagyományosnak kell-e a juttatást teljesíteni, akkor az örököst terheli a hagyomány teljesítése.

 

Utóhagyomány: az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint a hagyományban valamely eseménytől vagy időponttól az addigi jogosultat más váltja fel, érvényes.
 Ha az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, utóhagyományos nevezése az előhagyományos visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti.
Például: „a fenti [alpont megnevezése] pontban nevezett hagyományost, a neki rendelt [dolog, jog vagy vagyoni szolgáltatás megnevezése]-t [esemény vagy időpont megnevezése]-tól [utóhagyományos neve, azonosításához szükséges egyéb adatok] tulajdonába kerüljön.”

Mikor kerülhet sor a hagyományosok kielégítésére?
A hagyomány a hagyatéki terhek kielégítésére megállapított sorban, a meghagyással együtt az utolsó helyen áll, így kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha minden egyéb hagyatéki terhet - például az örökhagyó tartozásait, a kötelesrészi kötelezettségeket - már kiegyenlítették.

Visszautasítható-e a hagyomány?
A hagyományost megilleti az a jog, hogy a hagyomány megnyílta után visszautasítsa azt. A hagyomány visszautasításakor, ha helyettes hagyományosról nem rendelkezett az örökhagyó, a hagyományt más nem szerzi meg, hiszen annak rendeltetéséből az is kitűnik, hogy mindig meghatározott személy részére szánják. 

Mi történik a dologi hagyománnyal, ha azt visszautasítják?
A hagyomány visszautasításakor a dologi hagyomány az örökség részévé válik, a kötelmi hagyomány esetében pedig az örökös mentesül a teljesítési kötelezettség alól. 

Milyen mértékig felel a hagyományos a hagyatéki tartozások során?
A hagyományos a hagyatéki tartozásokért csak akkor felel, ha az örökös a kielégítési sorrendet megsértette. Ez a felelősség azonban mindig másodlagos, hiszen a hitelező csak akkor követelheti a teljesítést a hagyományostól, ha az örökössel szemben már megpróbálta a követelését érvényesíteni, de az nem járt eredménnyel. A hagyományos felelősségére a jogalap nélküli gazdagodás szabályai az irányadóak, így a hagyományos csak a hagyománya értékéig felel a hagyatéki hitelezőnek, további saját vagyonával nem. Nem áll fenn a hagyományos felelőssége, ha akkor, amikor a hitelező érvényesíteni kívánja a követelését, a hagyomány már nincs a tulajdonában, és a helytállás kötelezettségével sem kellett számolnia. 
Ha azonban tudott arról, hogy a kielégítési sorrend megsértésével jutott hozzá a hagyományhoz, vagy ha ő maga rosszhiszeműen (például az örököst megtévesztve) járt el, a felelőssége fennáll akkor is, ha a hagyománytól időközben elesett.

Végrendelkezni elektronikus úton illetve elektronikus aláírással ellátott dokumentumban nem lehetséges.

2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

4/2009. (III. 6.) IRM rendelet a Végrendeletek Országos Nyilvántartásáról

NISZ ZRT.